Sziasztok!
Hát elég rég nem jelentkeztem, így most megpróbálom összefoglalni a történteket. Utoljára a szemináriumra való utazás előtt írtam. Szóval az ottani héttel kezdeném.
Két tréner vezette az egész heti munkánkat, s mellettük 21 önkéntes volt (velem együtt.) Nagyon vegyes társaság gyűlt össze, volt itt: török, tunéziai, orosz, ukrán, francia, spanyol, olasz, román, görög. Egy 10 fős csoport jött Jenából, 4-en voltunk Lipcséből, s még elvétve Drezdából, Ulmból...
Az első napon megbeszéltük, az időbeosztást, illetve, hogy milyen témákat érintünk majd:
7:30-8:45 Reggeli
9:00-12:30 Szeminárium
12:30-14:30 Ebéd, plusz szünet
14:30-16:00 Szeminárium
16:00-16:30 Kávé és süti szünet
16:30-18:30 Szeminárium
18:30 Vacsora, és szabad este
Majd pedig különböző ismerkedős és csapatjátékokat játszottunk.
Ezt a listát kellett teljesítenünk egy óra alatt. Nehéz volt, de sikerült!! Itt a kis versikénk:
Úgy gondolom, hogy a trénereknek igen nehéz dolga van, hiszen mindenki számára élvezetessé tenni a programokat elég nagy feladat. Mint már írtam nagyon sok kultúra jelent meg, de mindemellett nem is beszélve, hogy 19-29 éves korig voltak önkéntesek. Ennyiféle embernek lehetetlen olyat szervezni, ami mindenkinek tetszik. Mondjuk én szeretem az efféle játékokat, de egy 29 éves férfi valahogy nem igazán... és ezt teljesen megértem.
Volt lehetőségem a héten gyakorolni az angolt, mivel a legtöbb önkéntes még nem beszél németül. Csodálkoztam magamon, mert szinte minden feladatot megértettem angolul. De beszéd... mmint, hogy én angolul beszéljek, hát az még nehézkes volt, de mindenki segítőkész és türelmes volt, szóval nem éreztem magam stresszben. Kicsi tört angol és kicsi activity és minden oké :D
A második napon mindenki elmesélte, hogy hol dolgozik. Különböző állítások alapján kellet értékelnünk a programunkat 1-5-ig. Mennyire vagy elégedett a munkáddal, a főnököddel, hány emberrel dolgozol együtt és a többi. Az egész napunk erről szólt, illetve ha valakinek valamilyen problémája volt, azt is megbeszélhette a trénerekkel személyesen.
A harmadik napon várost néztünk, és eljött egy volt önkéntes is, Dorit, aki a saját élményeiről és tapasztalatairól mesélt. El kell mondjam, hogy ez a városka nem túl nagy, de valami gyönyörű!
A negyedik napon pedig mi magunk alkothattunk saját topikokat. Aki szeretett volna egy témáról beszélni, vagy előadást tartani, az megtehette. Például egy török lány és fiú nyílt előadást tartott a muszlimokról. Buzdítottak minket, hogy tőlük bármit kérdezhetünk majd, nincs tabu! Itt a nagy alkalom. Anna origamit tartott, én pedig Anya-val egy játékos német foglalkozást tartottunk. Első körben egy labdát dobtunk körbe, s mindig fel kellett tenni egy kérdést a másik számára. A következőben pedig szókártyákat húztunk és el kellett mutogatni, majd pedig németül kitalálni. Nyilván egyszerű szavakat írtunk a cetlikre, a többiek nyelvtudása miatt. Szerintem nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk :D
A szállásunkon volt külön játék és discoszoba. Mondanom sem kell, mindkettőt elég jól kihasználtuk :D Két srác is hozott magával dj felszerelést, így a zene sem volt probléma. Az egyik estén tanultunk görög, török, és tunéziai táncot is! Valami fantasztikus volt. :)
A pénteki napunk témája az Identität volt. Vagyis ki vagyok én? Ehhez csináltunk saját kis molekulatárképet, aminek a középpontjában a nevünk állt. Közel kellett tenni azokat a dolgokat, amelyek közel állnak hozzám, és távol, ami távol, de mégis a személyiségem része. Melyek azok a dolgok, amit nem én választottam? Pl. haza, vallás. Mi az amit megváltoztatnék? Mi az amit szeretnék, hogy a személyiségem része legyen? Számomra ez nagyon nehéz volt, plusz kevés időm is volt rá, így elhatároztam, hogy itthon megcsinálom az én igazi molekula térképem!!! Este pedig elmentünk színházba, ahol megnéztük a Rocco és fivérei című darabot.
Itt találhattok képeket az előadásról, és a leírást. Őszintén, nekem nagyon nem tetszett a darab. Arról szól, hogy egy szicíliai család Milánóba költözik, s ott hogyan alakul az életük. Rocco ökölvívóvá válik, hogy megmentse testvérét az adósságoktól, de ő és testvére egy nőbe szerelmesek, Nadjába, aki prostituált. Nyilván modernizálták a darabot, de annyi mindent használtak egyszerre a színpadon, hogy az már túl sok volt: kamera, különböző hang-effektek, monumentális eszközök, élő zenekar, operaénekesek, tánckar, kórus.... Ráadásul aki a prostituáltat játszotta, olyan hangon beszélt, mint aki héliumot szívott (nyilván a szerepéhez igazította, de semmi pluszt nem adott, csak egyszerűen a szék karfáját tudtam kaparni, amikor csak megszólalt.) Nagyon régen voltam már így, egy előadáson, hogy csak azt vártam, mikor lesz már vége... Egyetlen őszinte megmozdulása volt a darabnak: mivel ez a család bevándorló, így a színészek egy darabig kiléptek a szerepükből, és önmaguk elmondták, hogy kik, és honnan is jöttek.
A színház után pedig elmentünk a C-keller nevű helyre, ahol belépve különböző nyelveken, köztük magyarul is ez a leírás állt:
Beszéltem a kidobókkal, hogy a fordítás nem teljesen helyes, (nyelvtanbuzivagyok) így felajánlották, hogy szívesen fogadják a helyes fordítást, s ha elküldöm nekik, akkor korrigálják! :) Ezen az estén volt Anna szülinapja, így a kedves DJ hölgyet megkértem, hogy éjfélkor tegyen be nekünk egy kis szülinapi muzsikát! Mondanom sem kell, Anna odáig volt :) ( de nem árultam el neki, hogy én voltam... :P )
Pénteken a délelőttünk szabad volt, így mi alkothattunk programot magunknak. A legtöbb ember múzeumba ment, de mi páran úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk Buchenwaldba, ahol egykor egy koncentrációs tábor volt. A látottakon túl igazándiból az emberek döbbentettek le igazán... Mikor megláttam, hogy emberek selfiet készítenek a krematóriumban... ahol embereket égettek él... Mindezt mosolyogva...... Leírni nem tudom mit éreztem abban a pillanatban.................
Délutáni témánk a konfliktus volt. Kis csoportokat alkottunk, s minden csoportban egy problémát, egy adott konfliktust dolgoztunk fel. A mi csoportunkban az enyémet. Magát a konfliktust nem szeretném leírni, csak a menetét, hogy miként is történt:
1. Körben én leírtam magát a problémát (itt a többiek nem szólalhattak meg)
2. körben a többiek kérdést tettek fel a problémával kapcsolatban, amire válaszolom kellett.
3. körben a többiek egyéni véleményeket alkottak, és tippeket adtak nekem a megoldáshoz
4.körben pedig ismét csak én beszélhettem, hogy mi az, ami hasznos volt számomra, illetve hogyan látom most a konfliktust.
Az utolsó napunkon pedig két önkéntes előadást tartott az olcsó utazásról, miként tudunk spórolni, meg hasznos tippeket adtak mindenhez :) Közös csoportképet is készítettünk:
Végezetül pedig, a trénerek megleptek minket: mindenkinek adtak egy füzetet, benn egy idézettel, ami szerintük az adott személyre illik. Mondanom sem kell, nálam betalát:
Nagyon szép hét volt, tele nehéz momentumokkal, de sok új barátot szereztem, és magamról is kicsit többet tudok... :)