Egy hét Weimarban

2016/11/20. - írta: ildiko9191

Sziasztok!

Hát elég rég nem jelentkeztem, így most megpróbálom összefoglalni a történteket. Utoljára a szemináriumra való utazás előtt írtam. Szóval az ottani héttel kezdeném.

Két tréner vezette az egész heti munkánkat, s mellettük 21 önkéntes volt (velem együtt.) Nagyon vegyes társaság gyűlt össze, volt itt: török, tunéziai, orosz, ukrán, francia, spanyol, olasz, román, görög. Egy 10 fős csoport jött Jenából, 4-en voltunk Lipcséből, s még elvétve Drezdából, Ulmból... 

Az első napon megbeszéltük, az időbeosztást, illetve, hogy milyen témákat érintünk majd:

7:30-8:45 Reggeli

9:00-12:30 Szeminárium

12:30-14:30 Ebéd, plusz szünet

14:30-16:00 Szeminárium

16:00-16:30 Kávé és süti szünet

16:30-18:30 Szeminárium

18:30 Vacsora, és szabad este

img_261016_093334.jpg

Majd pedig különböző ismerkedős és csapatjátékokat játszottunk.

img_241016_180712.jpg

Ezt a listát kellett teljesítenünk egy óra alatt. Nehéz volt, de sikerült!! Itt a kis versikénk:

img_261016_103402_1.jpg

Úgy gondolom, hogy a trénereknek igen nehéz dolga van, hiszen mindenki számára élvezetessé tenni a programokat elég nagy feladat. Mint már írtam nagyon sok kultúra jelent meg, de mindemellett nem is beszélve, hogy 19-29 éves korig voltak önkéntesek. Ennyiféle embernek lehetetlen olyat szervezni, ami mindenkinek tetszik. Mondjuk én szeretem az efféle játékokat, de egy 29 éves férfi valahogy nem igazán... és ezt teljesen megértem.

Volt lehetőségem a héten gyakorolni az angolt, mivel a legtöbb önkéntes még nem beszél németül. Csodálkoztam magamon, mert szinte minden feladatot megértettem angolul. De  beszéd... mmint, hogy én angolul beszéljek, hát az még nehézkes volt, de mindenki segítőkész és türelmes volt, szóval nem éreztem magam stresszben. Kicsi tört angol és kicsi activity és minden oké :D

A második napon mindenki elmesélte, hogy hol dolgozik. Különböző állítások alapján kellet értékelnünk a programunkat 1-5-ig. Mennyire vagy elégedett a munkáddal, a főnököddel, hány emberrel dolgozol együtt és a többi. Az egész napunk erről szólt, illetve ha valakinek valamilyen problémája volt, azt is megbeszélhette a trénerekkel személyesen.

A harmadik napon várost néztünk, és eljött egy volt önkéntes is, Dorit, aki a saját élményeiről és tapasztalatairól mesélt. El kell mondjam, hogy ez a városka nem túl nagy, de valami gyönyörű!

img_241016_113516_1.jpg

img_261016_170959_1.jpg

img_261016_174108_1.jpg

 A negyedik napon pedig mi magunk alkothattunk saját topikokat. Aki szeretett volna egy témáról  beszélni, vagy előadást tartani, az megtehette. Például egy török lány és fiú nyílt előadást tartott a muszlimokról. Buzdítottak minket, hogy tőlük bármit kérdezhetünk majd, nincs tabu! Itt a nagy alkalom. Anna origamit tartott, én pedig Anya-val egy játékos német foglalkozást tartottunk. Első körben egy labdát dobtunk körbe, s mindig fel kellett tenni egy kérdést a másik számára. A következőben pedig szókártyákat húztunk és el kellett mutogatni, majd pedig németül kitalálni. Nyilván egyszerű szavakat írtunk a cetlikre, a többiek nyelvtudása miatt. Szerintem nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk :D

A szállásunkon volt külön játék és discoszoba. Mondanom sem kell, mindkettőt elég jól kihasználtuk :D Két srác is hozott magával dj felszerelést, így a zene sem volt probléma. Az egyik estén tanultunk görög, török, és tunéziai táncot is! Valami fantasztikus volt. :)

img_291016_234812_1.jpg

14874935_190204674762808_1809115801_n.jpg

A pénteki napunk témája az Identität volt. Vagyis ki vagyok én? Ehhez csináltunk saját kis molekulatárképet, aminek a középpontjában a nevünk állt. Közel kellett tenni azokat a dolgokat, amelyek közel állnak hozzám, és távol, ami távol, de mégis a személyiségem része. Melyek azok a dolgok, amit nem én választottam? Pl. haza, vallás. Mi az amit megváltoztatnék? Mi az amit szeretnék, hogy a személyiségem része legyen? Számomra ez nagyon nehéz volt, plusz kevés időm is volt rá, így elhatároztam, hogy itthon megcsinálom az én igazi molekula térképem!!! Este pedig elmentünk színházba, ahol megnéztük a Rocco és fivérei című darabot.

14877887_10209959430056739_554125161_n.jpg

http://www.nationaltheater-weimar.de/de/index/spielplan/stuecke_schauspiel/stuecke_details.php?SID=1830

Itt találhattok képeket az előadásról, és a leírást. Őszintén, nekem nagyon nem tetszett a darab.  Arról szól, hogy egy szicíliai család Milánóba költözik, s ott hogyan alakul az életük. Rocco ökölvívóvá válik, hogy megmentse testvérét az adósságoktól, de ő és testvére egy nőbe szerelmesek, Nadjába, aki prostituált. Nyilván modernizálták a darabot, de annyi mindent használtak egyszerre a színpadon, hogy az már túl sok volt: kamera, különböző hang-effektek, monumentális eszközök, élő zenekar, operaénekesek, tánckar, kórus.... Ráadásul aki a prostituáltat játszotta, olyan hangon beszélt, mint aki héliumot szívott (nyilván a szerepéhez igazította, de semmi pluszt nem adott, csak egyszerűen a szék karfáját tudtam kaparni, amikor csak megszólalt.)  Nagyon régen voltam már így, egy előadáson, hogy csak azt vártam, mikor lesz már vége... Egyetlen őszinte megmozdulása volt a darabnak: mivel ez a család bevándorló, így a színészek egy darabig kiléptek a szerepükből, és önmaguk elmondták, hogy kik, és honnan is jöttek.

A színház után pedig elmentünk a C-keller nevű helyre, ahol belépve különböző nyelveken, köztük magyarul is ez a leírás állt:

img_281016_222244_1.jpg

Beszéltem a kidobókkal, hogy a fordítás nem teljesen helyes, (nyelvtanbuzivagyok) így felajánlották, hogy szívesen fogadják a helyes fordítást, s ha elküldöm nekik, akkor korrigálják! :) Ezen az estén volt Anna szülinapja, így a kedves DJ hölgyet megkértem, hogy éjfélkor tegyen be nekünk egy kis szülinapi muzsikát! Mondanom sem kell, Anna odáig volt :) ( de nem árultam el neki, hogy én voltam... :P )

Pénteken a délelőttünk szabad volt, így mi alkothattunk programot magunknak. A legtöbb ember múzeumba ment, de mi páran úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk Buchenwaldba, ahol egykor egy koncentrációs tábor volt. A látottakon túl igazándiból az emberek döbbentettek le igazán... Mikor megláttam, hogy emberek selfiet készítenek a krematóriumban... ahol embereket égettek él... Mindezt mosolyogva...... Leírni nem tudom mit éreztem abban a pillanatban.................

Délutáni témánk a konfliktus volt. Kis csoportokat alkottunk, s minden csoportban egy problémát, egy adott konfliktust dolgoztunk fel. A mi csoportunkban az enyémet. Magát a konfliktust nem szeretném leírni, csak a menetét, hogy miként is történt:

1. Körben én leírtam magát a problémát (itt a többiek nem szólalhattak meg)

2. körben a többiek kérdést tettek fel a problémával kapcsolatban, amire válaszolom kellett.

3. körben a többiek egyéni véleményeket alkottak, és tippeket adtak nekem a megoldáshoz

4.körben pedig ismét csak én beszélhettem, hogy mi az, ami hasznos volt számomra, illetve hogyan látom most a konfliktust.

Az utolsó napunkon pedig két önkéntes előadást tartott az olcsó utazásról, miként tudunk spórolni, meg hasznos tippeket adtak mindenhez :) Közös csoportképet is készítettünk:

14971834_1205069029552374_2131373629_n.jpg

Végezetül pedig, a trénerek megleptek minket: mindenkinek adtak egy füzetet, benn egy idézettel, ami szerintük az adott személyre illik. Mondanom sem kell, nálam betalát:

img_20161120_203748_1.jpg

Nagyon szép hét volt, tele nehéz momentumokkal, de sok új barátot szereztem, és magamról is kicsit többet tudok... :)

Szólj hozzá!

Csak úgy zajlik az élet!

2016/10/23. - írta: ildiko9191

Ebben a bejegyzésben két hét eseményeit fogom sűríteni. Az őszi szünetem után, újra visszatértem dolgozni. Mivel a suliban még mindig szünet volt, így csak ügyeletet tartottunk, ami azt jelenti, hogy az alsó tagozatosak közül, kb. minden osztályból jött egy-két gyerek, akinek a szülei dolgoztak, és nem tudták megoldani a gyerek felügyeletét. Ezen a héten alkalmam volt több gyermeket is megismerni. Sokat társasoztunk, kártyáztunk, futkostunk az udvaron. 

Az utolsó pénteki napon pedig barkácsoltunk egy kicsit az én vezetésemmel :P Egyszerű, de nagyszerű hajót készítettünk. Mindenképp gondolnom kellett, hogy kisebbek is vannak, illetve fiúk is, ezért döntöttem e mellett:

http://kisgyerek.network.hu/blog/kisgyerek-klub-hirei/csinaljuk-egyutt-kishajo-csipeszbol

Az első "foglalkozásom" sikeresnek tekintem, egész sokan megcsinálták a csoportból :) Sajnos képeim nincsenek, mert az iskola telefonmentes övezet!! Én amúgy sem vagyok az egésznaptelefonnyomogató típus, de azért néha jó lenne róluk egy-két képet készíteni... :(

Csütörtökön a csajokkal kiruccantunk egy sörre:

14694728_1224558310938095_1786605555_n.jpg

Pénteken elmentünk a csajokkal az első Street food fesztiválra. Háát eléggé csorgott a nyálunk :D Annyi finomság közül lehetett választani... Mondjuk az afrikai kaját nem volt merszem kipróbálni, így maradtam egy igazi burgernél:

img_151016_174919.jpg

( a sör sem maradhatott el... :D )

A hétvégén pedig közösen elmentünk felfedezni a várost, egy applikáció segítségével, amit Katerina készített. Ő múlt évben volt itt önkéntes, és ebben az évben is itt maradt, egy mesterképzést csinál az itteni egyetemen. Állomásról, állomásra haladtunk, mindig volt egy feladat, amit meg kellett oldanunk, és magunktól kellett kitalálunk mi is a következő helyszín. Nagyon élveztem minden percét! Összességében 11 kilométert gyalogoltunk :) 

14686622_1224557957604797_768195750_n.jpg

14741051_1224557454271514_151388412_n.jpg

14694768_1224557390938187_1547781449_n.jpg

 

14686680_1224557270938199_794335047_n.jpg

Számunkra kötelező nyelvi képzésen részt venni. Mivel nekem a német már egész jól megy, (és a C1 kurzus már elkezdődött mikor idejöttem) így angol kurzusra kezdtem járni. Hétfőn meg is volt az első órám! A2 szinttel kezdek (tanultam már angolt, sokat megértek belőle, de a nyelvtan és a beszédem még nem az igazi) és a kurzus végére B1 szinttel zárok. Nagyon élveztem. A tanárunk alig beszél németül, így egész órán csak angolul beszélünk, és tetszik, hogy az óra inkább a beszédre megy rá. A kurzus este van, és csak 3an vagyunk fiatalok, a többiek mind jóval idősebbek, de jó a hangulat. Az egyik hölgytől megkérdeztem, hogy mit vettünk eddig ( ja mert később csatlakoztam). Készségesen elmagyarázta, majd megkérdezte, honnan jövök, mert akcentusom van. Hát mondom Magyarországról. Na elkezdett nevetni, és elmesélte, hogy az ő apukája magyar, de ő sajnos nem beszéli a nyelvet. Sok házim is van, meg kell még írnom :D De jó, mert itt rajtam kívül mindenki perfekt angolos, így van, aki elmagyarázza nekem a nyelvtant, és tudunk gyakorolni is, ha kell :)

A következő héten, már minden a normális kerékvágásban ment, újra az én kicsike osztályommal lehettem! :) Annyi változott, hogy ebéd után kicsit  besegítek a 3. osztályosoknál is. Barkácsolásban segítek, vagy épp előkészítem az uzsonnát. Jajj az egyik kis pöttömöm olyan cuki volt! Van egy farmerom, ami ki van szaggatva. Amint meglátta, rám nézett:

Ildikó! A nadrágod tönkrement! Szerintem venned kellene egy másikat... :)))

A másik kedvencem a héten. A gyerekek mindig kérdeznek valamit, hogy ez meg az, hogy van magyarul. Az egyik a Stier volt. Hát gyerekek az magyarul bika. Na most képzeljetek el 12 gyereket, ahogy üvölti:

BIGAAAAAAAAAAAA! :D hát majdnem leestem a székről. Hiába mondtam, hogy nem g, hanem k van a közepén, csak ismételgették tovább... :D <3

A kolléganőmmel kitaláltuk, hogy olvashatnék a gyerekeknek valamilyen magyar mesét. Na gyorsan kutattam a neten, és találtam is egy magyar népmesék könyvet, ami német nyelvű. Szóval nemsokára olvashatok nekik! Már alig várom! Szerdán a lakásban egy kis össznépi gyűlést tartottunk. Eljött az összes mentor, meg a másik WGből is pár önkéntes. Mindenki hozott valamit, én pogácsát sütöttem. Susann meg is jegyezte, hogy mióta itt vagyok, mindig csinálok valami finomságot. Olyan jól esett! :) Maradt egy kevés, így azt másnap bevittem a suliba. Hát a gyerekek úgy ették, mint aki sosem ettek életükben semmit! :D Tele szájjal mutogatták, hogy milyen finom!

Itt a Villán belül van egy ún. Kultursleben, ahová, ha beregisztrálsz, és megjelölöd mik érdekelnek, kaphatsz ingyenjegyeket: ez lehet színház, stand up comedy... bármi. Na ééééééés csütörtökön véégre megkaptam az első jegyeket, így Annával és Katerinával elmentünk Thilo Seibel előadására. Itt megnézhettek egy kis részletet:

 Az előadás arról szólt, hogy a "böse" hol található meg a mindennapjainkban: politikában, iskolában, hétköznapi szituációkban például. Elég nehéz volt megérteni, mert nagyon gyorsan beszélt, és hát a politika is maga elég nehéz téma, pláne egy másik nyelven. Összességében élveztem, csak kicsit hosszú volt. Két óra, plusz fél óra szünet. Nagyon kellett koncentrálnom, és a végére igen elfáradtam, de olykor jókat kacagtam.

Pénteken Carmen áthívott minket magához, hogy együnk-igyunk-beszélgessünk kicsit. Nagyon jól sikerült este volt, és megpillanthattam, hogy egy olasz, hogyan is készíti a pizzát.

img_211016_213810.jpg

A végeredmény pedig, nyámiiiiiii:

img_211016_215023.jpg

A következő reggel pedig azzal keltem, hogy sikeresen én is beteg vagyok. (mint kb. mindenki a lakásban) így egész hétvégén azon voltam, hogy megszabaduljak tőle. Annyi teát iszok, hogy már nem győzöm. Ma már kicsit jobb, de most sikeresen a derekam is becsípődött, úgy megyek, mint egy zombi. Ja és hurráááá holnap utazunk. Azt nem tudom, hogy fogom a csomagomat cipelni... Ja, hogy hová is?! Weimarba egy egész hetes szemináriumra. Az önkéntességem alatt kötelező 2 db ilyen szemináriumon részt vennem. Itt találkozunk több önkéntessel, akik Németországban vannak. Különböző programjaink, feladataink lesznek majd. Ne kérdezzétek, mi még magam sem tudom, de a jövőheti bejegyzésem erről fog szólni!

Jóéjt!!

Szólj hozzá!

A nagy átalakítás

2016/10/09. - írta: ildiko9191

14390679_10211068936507908_8322665573508831385_n.jpgHalihó!

 

A héten őszi szünetem volt, így tudtam sokat pihenni, filmezni, várost nézni, meg ilyesmi. Csak hát az idő nem épp kedvezett, mert egész héten esett. Oké, hogy ősz, meg ilyenek, de azért ez már kicsit sok volt... Így nem volt kedvem annyit a városban időzni, mint szerettem volna. Úgy gondoltam, akkor a rossz időt a hasznomra fordítom, és végre nekikezdek a szobám átalakításának. Mutatom, mit csináltam: (előre szeretném leszögezni, hogy minden amit itt látni fogtok, azok nem, ismétlem NEM falmatricák! :P csak mert 2 kedves barátnőmnek is ez volt az első kérdése :D )

 Plusz dekornak vettem a képet és a párnát, mert illik a szobámba:

img_091016_174836.jpg

 

Az ablak még nincs kész, Kicsit időigényes ezt a mintát egyenként felfesteni:

img_091016_174726.jpg

A szekrényem:

img_091016_174855.jpg

Azért azt is nézzétek, milyen király poncsót vettem :D :

img_091016_175014_1.jpgimg_091016_181337.jpg
És vettem kis égősort is (ami amúgy szív alakú, csak hát a képen nem látszik) és nagyon feldobja a szobát:

img_091016_175110.jpg

Ennyi volt a hétre, sokat dolgoztam, elfáradtam... ( a takarítás, több volt... :D )

 

Jóéjt! Jövőhéten jövök!

 

Szólj hozzá!

Egy hónapja Lipcsében

2016/10/02. - írta: ildiko9191

Hejjhó!

img_20161002_110536.jpg

 

Múlt héten nem írtam, mert programból akad bőven, így megpróbálom most két hét eseményeit ebbe a bejegyzésbe sűríteni. Már egy hónapja ez a város a kis otthonom. Ha az egész év ilyen gyorsan fog eltelni, akkor nagyon szomorú leszek...

Ebben a két hétben jártam kiállításon, ahol csak kortárs művészek voltak jelen. Volt itt minden: fotó, festmény, zene, kerámia, rövidfilm. Sajnos nem lehetett mindenütt fotózni, így kevés képem van, de ezeket szeretném nektek megmutatni:

A helyszín, csak, hogy átérezzétek a hangulatot:

20160918_150656.jpg

Egy festmény Nicole Kegeltől:

img_20161002_110510.jpg

Steffen Junghans fotóművész:

img_20161002_110438.jpg

A képek törött kijelzőjű telefonokat ábrázolnak, amelyek akkorák, mint én :D 

Egy montázs a görög helyzetről:

20160918_164650.jpg

Aztán jártam még Grünauban, ami Lipcséhez tartozik, de eléggé külvárosi rész. Ez a városnegyed csak mostanában kezdett újra felvirágozni, s a népszerűsítése érdekében forgattak egy videóklipet, aminek a forgatásán mi is ott jártunk:

20160924_134723_2.jpg

20160924_111839.jpg

20160924_114254.jpg

20160924_114813_1.jpg

20160924_120620.jpg

A gyerekek a suliban édeeseeek. Túl vagyok az első káoszon is. :D A munkatársam előkészítette a foglalkozáshoz való anyagokat, és addig kb. 20 percre egyedül maradtam a gyerekekkel. Na hát még új vagyok, így a gyerekek nyilván feszegetik a határokat, kipróbálják, hogy nálam mit lehet csinálni és mit nem. Pontosan ez történt... HÁÁÁÁÁÁÁT... az osztályt 10 perc alatt úgy szétpakolták, hogy én még olyat nem láttam :DDDD Az összes szekrény kihúzva, a fiókok kipakolva... amit csak el tudsz képzelni. Na ekkor mondtam, hogy akkor most mindenki befejezi amit csinál, rám figyel: A tanárnő nyugodt játékot kért tőletek... Hát ez minden csak nem az. Nézzetek szét! Úgy néz ki az osztályterem, mintha egy hurrikán ment volna végig rajta... Ezért most mindenki megfogja a kis motyóját, amivel játszott és nagyon gyorsan visszapakolja a helyére. 

A gyerekek tátott szájjal néztek, hogy jéé az Ildikó ilyet is tud, és gyorsan el is pakoltak, mintha mi sem történt volna. 

Másnap megint egyedül maradtam a gyerekekkel egy picit, de már semmi olyat nem csináltak, amit nem lenne szabad. Sőt, szerintem ez kellett ahhoz, hogy végre elismerjék: rám is ugyanúgy hallgatniuk kell, és én is betartatom a szabályokat, nincs alternatíva. És a kedvencem: az egyik gyerek hurrikánt rajzolt aznap :DDDDD

Sőt még sok-sok rajzot is kaptam az osztályomtól, az incidens utáni napon:

img_20161002_110337.jpg

img_20161002_110411.jpg

img_20161002_110136.jpg

img_20161002_110215.jpg

img_20161002_110246.jpg

img_20161002_110315.jpg

Pénteken Michael-fest volt a suliban, és minden gyereknek párban (egy idősebb és egy kisebb gyerek) különböző feladatokat kellett teljesíteniük. Az én osztályom az 5. osztállyal volt. Az egyik kisfiú mikor meglátta őket, így szólt hozzám:

- Ildikó!

-Igen?

- Láttad milyen nagyok az ötödikesek?

- Igen, tényleg azok.

- Pont, olyan nagyok, mint te!!!!

#kösszgyerekénisszeretlek

Asszem ezzel a gyerekszájjal zárom a mai bejegyzést. Jövőhéten őszi szünetem van, szóval láblógatás ON!

 

 

 

Szólj hozzá!

Újdonságok bűvöletében, avagy kein Stress

2016/09/18. - írta: ildiko9191

Sziasztok!

Lassacskán kialakulnak a napi rutinjaim az új lakhelyemen. Igyekszem tudatosan arra törekedni, hogy olyan dolgok épüljenek be, amik eddig nem voltak ( másnak ez teljesen természetes, de nekem nem voltak azok, mert mindig siettem valahová) Nagyon egyszerű dolgokra kell itt gondolni: beépíteni a nyugodt reggelizést és kávézást a teraszon, nem túlgondolni mindent, nem rohanni sehová, új ételeket főzni, a munkahelyemen megállni a helyem, mindenkinek adni egy-egy mosolyt, vagyis csak élni és élvezni a mindennapokat stressz nélkül. Ezek látszólag egyszerű dolgok, de valahogy mégsem. Mégis úgy érzem, itt ezek könnyebben megvalósíthatóak, mert a környezetemben az emberek állandó mosollyal az arcukon rohangásznak, a közlekedési eszközökön nem mindenki a telefonját bújja, és az anyukák, ha rávigyorgok a gyerekére, nem akarnak megölni a tekintetükkel, hanem rám is, és a gyerekre is mosolyognak. Ezek az apróságok olyan sokat tudnak jelenteni... Mindenki nyitott, meghallgatja a mondanivalódat, ha esetleg nem ért vele egyet AKKOR IS!! Bárkit leszólítok az utcán, hogy mit hol találok rögtön segítenek, és nem küldenek el a .....  A munkahelyemen, ha esetleg forgalom miatt kések 3 percet, nem küldenek rám megvető pillantásokat, hanem még megkérnek, hogy üljek le egy kicsit a padra, mert látszik, hogy siettem és alig kapok levegőt, sőt még megkérdezik, hogy szeretnék-e egy kávét inni. ÉRTED?! Például a munkatársam alaposan megfázott, ezért a héten nem volt suliban, helyettesítette egy másik napközis tanárnő. Beszélgettünk, hogy lehet még jövő héten sem jön, mert az a legfontosabb, hogy meggyógyuljon!!! Az egyetemen az volt a mérvadó, hogy amikor már nincs lázad, akkor már menj vissza a gyakhelyre, mert egy kis megfázás, hát az majd elmúlik... Itt Te és az egészséged van a központban, mert csak akkor tudsz teljes erőbedobással dolgozni, ha egészséges vagy, és a gyerekeknek is ez a legjobb. Otthon, hány embert látok kínlódva, betegen bemenni dolgozni, mert muszáj, mert ha nem teszi meg elveszíti a munkahelyét, vagy a kollégái orrolni fognak rá, amiért már megint helyettesíteni kell... 

 

Ezek azok a dolgok amelyeknek természetesnek kellene lenniük, de sajnos nem azok, és ezeket még tanulnom kell... de nagyon nagy örömmel teszem! #helloEVS #marvartalak

k4_3.jpg

k5.jpg

k3.jpg

k2_1.jpg

 

Szólj hozzá!

Az első hét

2016/09/11. - írta: ildiko9191

Sziasztok!

 

Ismét bejelentkezem az egyik legszebb városból. Nagyon durva belegondolni, hogy már egy hete itt vagyok. Olyan gyorsan telik az idő... 

Hétfőn még kis pihenőnapom volt. Itt a Villában, mint már írtam, mindig vannak különböző programok. Ezen az estén ún. Open Stage, ahol különböző emberek énekelnek különböző hangszerekkel kísérik magukat. Igazából kis mini koncertek. Hát nagyon jól éreztem magam. Annyi tehetséges ember van itt, hogy az félelmetes. Pár előadónál az államat, egyenesen a földről kellett összekaparni. Az egyik lakótársam Kristina is énekelt, meg gitározott :)

Éjfél után nemsokkal kimenetem kicsit levegőzni, amikor is megláttam a Villa falán ezt:

14203162_10210889334617973_1424489998042513672_n.jpg

hallofünfundzwanzig... Ezen jót mosolyogtam, hiszen átértünk a keddi napra, amikor is kereken 25 éves lettem! Erre pedig meglátom ezt.... Mondják, hogy véletlenek nincsenek. :) 

Kedd reggel volt az első napom a projektem helyszínén. Pawel, az egyik lakótársam is itt dolgozik, így együtt mentünk biciklivel. Bizony most máár kerékpárral szelem a lipcsei utakat. Tádáááám:

20160906_101146.jpg

A suli a lakástól kb. 5 km-re van, és van egy szakasz, ahol, olyan meredek, hogy mire feltekerek, már levegőm nincs, de mindenért kárpótol, hogy aztán sokáig nem kell tekerni :D Szóval napi 10 km tekerés, az megvan gyerekek. Szóval sportolok, ne aggódjatok :P

Szóval a waldorf suliban a legkisebbekkel foglalkozom, akiket Eingangsklasse-nak neveznek. Ők már 6 évesek, iskolaérettek, de itt elő tudják készíteni az első igazi iskolai évet. Napköziben vagyok, ami azt jelenti, hogy csak fél 12-re kell bent lennem a suliban, és addig maradok, míg az utolsó gyerkőcöt el nem viszik. Ez max. negyed 5 körül meg szokott történni :) Az osztályomban 14 gyerek van összesen, és irtó cukik!!! A munkatársak is mindannyian szeretettel fogadtak, s amint megtudták, hogy születésnapom van, még csokrot is kaptam:

20160908_073213.jpg

A menetrend általában a következő: Megjönnek a gyerkőcök a délelőtti tanításból, köszöntjük őket, mindenkit egyenként kézfogással, (ez érvényes az elköszönésnél is, mikor szülők értük jönnek) játszunk az udvaron, aztán elvisszük őket ebédelni. A suliban a kaja csak és kizárólag húsmentes. (Ja, és említettem már, hogy a WG-ben én vagyok az egyetlen, aki húst eszik?! :DDD) Ebéd után meseolvasás, aztán megint kinti játék, uzsi és végül tschüs!!! 

Étkezés előtt megfogjuk egymás kezét, és elmondjuk ezt:

Auf eine Insel

saß ein Pinsel

fiff ein Lied

Guten Apetit!

Étkezés után megint megfogjuk egymás kezét és megköszönjük az ételt.

Mikor kedden a suliból hazaérkeztem, nem volt itthon senki, de ez várt az asztalon:

20160906_170843.jpg

Bizony, kedves Kristina csinálta ezt nekem :) A virágtól nem igazán látszik, de tortát is sütött nekem! A másik kis ajándék a Fatimáé, aki ezen a napon érkezett meg hozzánk. Nagyon kedves lány Marokkóból. Sajnos csak a 7 végéig maradt, mert problémái adódtak a vízummal, és még otthon is intézkednie kell ezügyben. 

A többiek este később érkeztek meg, s akkor kezdünk el ünnepelni :)

20160907_000224_2.jpg

Nagyon kellemes kis este volt :) Örülök, hogy ilyen kedves emberekkel élhetek együtt!

Szerdán is mentem a suliba dolgozni, este pedig lángos sütöttem 16 főre! (Anya telefonos kapcsolata segítségével :D ) Tiszta ideg voltam, mert nem tudtam pontosan hány ember jön, mert kétséges volt, meg többeket Susann hívott meg, hogy ismerkedős est is legyen egyben. Pawel látta rajtam és egyebet sem hatjott: Kein Stress! ILDIIIIIIII  kein Stress! - na azóta megfogadtam, hogy ez lesz itt az éves tervem... megpróbálok semmit sem túl izgulni, mert értelme amúgy nincs, de aki ismer, az tudja, hogy ilyen vagyok...

20160907_193711.jpg

20160907_205859.jpg

 

20160907_205146.jpg

Mindenkinek nagyon ízlett, sokat beszélgettünk, meg a többiek megkóstolták a pálinkát is :)

 

Csütörtökön délelőtt elmentünk a bankba, hogy megnyissuk a bankszámlámat. Tök jó mert mindent megértettem, pedig Susann meg is kérdezte, hogy értem-e, mert a bankos hölgy nagyon gyorsan beszélt. Minden klappolt, majd pedig kicsit várost néztünk, aztán elmentem a suliba. Tök jó, a gyerekek, már egyre többet jöttek oda hozzám, beszélgetünk. Bár néha mondanom kell nekik, hogy kicsit lassabban beszéljenek :D Ha valamit nagyon akarnak mondani, vagy beleélik magukat, akkor aztán olyan gyorsasággal beszélnek, hogy hihetetlen, plusz a hangjuk is emelkedik, és olyankor még kicsit bajban vagyok :D Már a neveket is kezdem megtanulni. Megkértem a munkatársamat, hogy ezen a napon, hadd osszam ki én a névre szóló kajajegyeket, hogy ezzel is gyakorolhassak. 

Pénteken már délelőtt a gyerekekkel voltam, mert ezt a napot - ha jó idő van - a szabadban töltik, a Zabuergartenben:

20160909_115040_2.jpg

Egész nap játszottunk, itt kint főztük az ebédet. Nagyon jó idő volt, igazán tetszik ez a hely. Több képet itt tudtok megnézni a helyről:

http://zaubergarten-leipzig.de/cms1/modules/extgallery/public-slideshow.php?id=2

Fárasztó nap volt a pénteki, de megérte. Este még egy kicsit beszélgettünk a többiekkel a teraszon, hiszen Fatimának ez volt az utolsó estéje:

20160908_201103_1.jpg

Szombat délelőtt Kristinával elmentünk vásárolni a Flohmarktra. Jajj imádom ezt! Már anno Heidelbergben is voltam. Csomó király cuccot vehetsz meg olcsón :) Elsősorban most azokat vettem, amiket nem tudtam már magammal hozni, vagy pedig elfelejtettem: esőkabát, kesztyű. sapka, na jó, azért bűnöztem is mert találtam tök jó felsőket meg egy aranyos kis fa ládikát, amit nem tudtam otthagyni... :P

Este pedig kinéztem a "Karlibeben"-re, ami azt jelenti, hogy itt van egy utca a Karl-Liebknecht-Straße, (de röviden csak Karli) ahol egész este mindenütt zenéltek! Az egész utca le volt zárva, mindenütt emberek voltak, és lazultak, beszélgettek, zenét hallgattak. 

Ami tök jó, hogy már egyedül is elég jól kiismerem magam a városban. A központ amúgy, nem igazán nagy, csak hát azok a fránya mellékutcák... számomra jelenleg mindegyik tök ugyanúgy néz ki... Na de majd idővel megtanulom, és ha álmomból felkeltenek akkor is tudni fogom hol vagyok :)

 

Ez volt az Ildi heti jelentése. Bis später! 

Szólj hozzá!

Első napjaim egy új élet kapujában

2016/09/04. - írta: ildiko9191

Sziasztok!

 

Nos, sokan tudjátok már, hogy megérkeztem Lipcsébe, már túl vagyok az első pár napomon is. De mit is fogok itt csinálni? Mi is ez a program? 

Miután már egyszer volt szerencsém Erasmus programban részt venni, megtapasztaltam milyen szuper dolog is ez az egész, elkezdtem kutatni a neten, hogy milyen lehetőségeim vannak még. Így találtam rá az Erasmus + keretein belül egy másik programra: EVS. Ez egy lehetőség 17-30 éves korig, hogy külföldön egy általad kiválasztott projektben részt vehess. Itt olvashatsz bővebben a jelentkezésről, feltételekről:  http://www.fve.hu/evs.html

Számomra ez az utolsó év az egyetemen elég stresszes volt: nyelvvizsga, 8 hetes gyakorlat, szakdolgozat... Úgy gondoltam, hogy most szükségem van valami újra, hogy egy kicsit kiszakadjak a mókuskerékből. Természetesen nem annyira távol a szakmámtól, hiszen egy Waldorf intézményben töltöm a projektemet. Az egyetemen már tanultunk róla, de sajnos nem volt lehetőségem közelről megnézni milyen is pontosan a Waldorf pedagógia, így hát most itt vagyok

13507208_10210219341548565_2098316259173662811_n.jpg

 

Az indulásom napja szeptember elsején volt. 22:15-kor indult a buszom a Népligetből. ( repülőn és vonaton is át kellett volna szállnom, ez a buszjárat pedig egyenesen Lipcséig jött, ezért erre esett a választásom) Már előtte felmentem Pestre, mert a többiekkel megbeszéltük, hogy beülünk egy társasjátékos helyre, beszélgetünk ilyesmi. Jól sikerült, elbúcsúztam mindenkitől, aztán Lillával taxiba szálltunk: én a Népligetig mentem,ő pedig ment tovább dolgozni. A buszom hamarosan meg is érkezett, beadtam a bőröndjeim,  felszálltam, és be is aludtam. Szerencsére jó alvókám van, tudok a buszon is aludni. Úgy volt, hogy délelőtt fél 11-re meg is érkezem Lipcsébe, de már picit hamarabb itt voltam, így felhívtam a kapcsolattartómat, de sajnos nem vette fel a telefont. Sms-t is írtam, de arra sem reagált. A szerződésemen rajta volt a Villa központi száma, így felhívtam őket, hogy miújság. Kiderült, hogy az irodában maradt a mobilja, de máris kijön értem. Így is lett, Kicsit nehezen, de megtaláltuk egymást, és elhozott a szállásra. A lényeg, hogy én és több, más országból érkező önkéntes lakik még itt a Villában. Szóval ez a die Villa, Lipcse központjában helyezkedik el, itt az épületben nagyon sokféle program van, és van aki itt önkénteskedik a lakótársaim közül. A honlapja: http://villa-leipzig.de/

Ennek az épületnek a tetőrészében lakunk mi, itt van kialakítva egy WG, ami tök szuper!

fw-wg_4_klein.jpg

fw-wg_3_klein.jpg

fw-wg_2_klein.jpg

dscf1175.JPG

Van külön kis szobácskám is, amit ha akarok más színűre festek, kedvem szerint dekorálok... stb. Amint abban az állapotban lesz, ahogy szeretném, azt is megmutatom nektek! :) Vendéget is fogadhatok, persze előre jeleznem kell a lakótársaimnak is. Áh lakótársak! Jelenleg öten vagyunk, de nemsokára 7-en leszünk. Van aki nemsokára költözik ki, később új emberek is érkeznek, szóval még nem teljes a csapat. Jelenleg hárman vagyunk lányok, és 2 fiú van. 

A szobám elfoglalása után Susann megmutatta nekem a Villát, megcsináltuk a papírozást, aztán pedig jött Emi, akivel elmentünk megcsinálni a Lipcse kártyámat, amivel sok-sok kedvezményt vehetek itt igénybe. Például kedvezményes mozi, múzeumlátogatás, olcsóbb a közlekedési bérlet is.

20160904_125249-1_1.jpg

Illetve elmentünk a hivatalba bejelentkezni. Nagyon cuki kis csomagot kaptam:

20160904_125320-1_1.jpg

Még el akartunk menni a banka, hogy nyissunk egy számlát, de sajnos már be volt zárva, így az hétfőre marad. A teendőink után Emit meghívtam egy kávéra, hiszen nagyon kedves volt, segítőkész, jókat beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy kedden megyünk be először a projektem helyszínére, haha pont a szülinapomon :P Jó lesz!

Este még sokáig beszélgettünk a lakótársakkal, aztán nyugovóra tértünk. Szombaton annyira fáradtak voltunk mindannyian... Egész nap punnyadtunk, főztünk, beszélgettünk, aztán este pedig kimentünk kicsit a városba. Bicajoztunk, aztán végül az egyik parkban leültünk a srácokkal, és ettünk, ittunk Uno-t játszottunk

20160903_223327_1.jpg

Ja mivel elég sötét volt, és nem láttuk a lapokat, így megoldottam a világítást :D

20160904_000456_2.jpg

Olyan fél1 körül hazaérkeztünk és eltettük magunkat másnapra.

A mai napon pedig sajna esik az eső, de mondjuk itt vasárnap nem is nagyon vannak nyitva a dolgok, szóval marad a pihenés (ami most nagyon jól jön, és kicsit sem bánom, lesz még időm bőven felfedezni a várost!!)

 

Jövőhéten jelentkezem! Puszi és ölelés :)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása