Egy hónapja Lipcsében

2016/10/02. - írta: ildiko9191

Hejjhó!

img_20161002_110536.jpg

 

Múlt héten nem írtam, mert programból akad bőven, így megpróbálom most két hét eseményeit ebbe a bejegyzésbe sűríteni. Már egy hónapja ez a város a kis otthonom. Ha az egész év ilyen gyorsan fog eltelni, akkor nagyon szomorú leszek...

Ebben a két hétben jártam kiállításon, ahol csak kortárs művészek voltak jelen. Volt itt minden: fotó, festmény, zene, kerámia, rövidfilm. Sajnos nem lehetett mindenütt fotózni, így kevés képem van, de ezeket szeretném nektek megmutatni:

A helyszín, csak, hogy átérezzétek a hangulatot:

20160918_150656.jpg

Egy festmény Nicole Kegeltől:

img_20161002_110510.jpg

Steffen Junghans fotóművész:

img_20161002_110438.jpg

A képek törött kijelzőjű telefonokat ábrázolnak, amelyek akkorák, mint én :D 

Egy montázs a görög helyzetről:

20160918_164650.jpg

Aztán jártam még Grünauban, ami Lipcséhez tartozik, de eléggé külvárosi rész. Ez a városnegyed csak mostanában kezdett újra felvirágozni, s a népszerűsítése érdekében forgattak egy videóklipet, aminek a forgatásán mi is ott jártunk:

20160924_134723_2.jpg

20160924_111839.jpg

20160924_114254.jpg

20160924_114813_1.jpg

20160924_120620.jpg

A gyerekek a suliban édeeseeek. Túl vagyok az első káoszon is. :D A munkatársam előkészítette a foglalkozáshoz való anyagokat, és addig kb. 20 percre egyedül maradtam a gyerekekkel. Na hát még új vagyok, így a gyerekek nyilván feszegetik a határokat, kipróbálják, hogy nálam mit lehet csinálni és mit nem. Pontosan ez történt... HÁÁÁÁÁÁÁT... az osztályt 10 perc alatt úgy szétpakolták, hogy én még olyat nem láttam :DDDD Az összes szekrény kihúzva, a fiókok kipakolva... amit csak el tudsz képzelni. Na ekkor mondtam, hogy akkor most mindenki befejezi amit csinál, rám figyel: A tanárnő nyugodt játékot kért tőletek... Hát ez minden csak nem az. Nézzetek szét! Úgy néz ki az osztályterem, mintha egy hurrikán ment volna végig rajta... Ezért most mindenki megfogja a kis motyóját, amivel játszott és nagyon gyorsan visszapakolja a helyére. 

A gyerekek tátott szájjal néztek, hogy jéé az Ildikó ilyet is tud, és gyorsan el is pakoltak, mintha mi sem történt volna. 

Másnap megint egyedül maradtam a gyerekekkel egy picit, de már semmi olyat nem csináltak, amit nem lenne szabad. Sőt, szerintem ez kellett ahhoz, hogy végre elismerjék: rám is ugyanúgy hallgatniuk kell, és én is betartatom a szabályokat, nincs alternatíva. És a kedvencem: az egyik gyerek hurrikánt rajzolt aznap :DDDDD

Sőt még sok-sok rajzot is kaptam az osztályomtól, az incidens utáni napon:

img_20161002_110337.jpg

img_20161002_110411.jpg

img_20161002_110136.jpg

img_20161002_110215.jpg

img_20161002_110246.jpg

img_20161002_110315.jpg

Pénteken Michael-fest volt a suliban, és minden gyereknek párban (egy idősebb és egy kisebb gyerek) különböző feladatokat kellett teljesíteniük. Az én osztályom az 5. osztállyal volt. Az egyik kisfiú mikor meglátta őket, így szólt hozzám:

- Ildikó!

-Igen?

- Láttad milyen nagyok az ötödikesek?

- Igen, tényleg azok.

- Pont, olyan nagyok, mint te!!!!

#kösszgyerekénisszeretlek

Asszem ezzel a gyerekszájjal zárom a mai bejegyzést. Jövőhéten őszi szünetem van, szóval láblógatás ON!

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ildi-leipzig.blog.hu/api/trackback/id/tr4211759819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása