Hejjhó!
Múlt héten nem írtam, mert programból akad bőven, így megpróbálom most két hét eseményeit ebbe a bejegyzésbe sűríteni. Már egy hónapja ez a város a kis otthonom. Ha az egész év ilyen gyorsan fog eltelni, akkor nagyon szomorú leszek...
Ebben a két hétben jártam kiállításon, ahol csak kortárs művészek voltak jelen. Volt itt minden: fotó, festmény, zene, kerámia, rövidfilm. Sajnos nem lehetett mindenütt fotózni, így kevés képem van, de ezeket szeretném nektek megmutatni:
A helyszín, csak, hogy átérezzétek a hangulatot:
Egy festmény Nicole Kegeltől:
Steffen Junghans fotóművész:
A képek törött kijelzőjű telefonokat ábrázolnak, amelyek akkorák, mint én :D
Egy montázs a görög helyzetről:
Aztán jártam még Grünauban, ami Lipcséhez tartozik, de eléggé külvárosi rész. Ez a városnegyed csak mostanában kezdett újra felvirágozni, s a népszerűsítése érdekében forgattak egy videóklipet, aminek a forgatásán mi is ott jártunk:
A gyerekek a suliban édeeseeek. Túl vagyok az első káoszon is. :D A munkatársam előkészítette a foglalkozáshoz való anyagokat, és addig kb. 20 percre egyedül maradtam a gyerekekkel. Na hát még új vagyok, így a gyerekek nyilván feszegetik a határokat, kipróbálják, hogy nálam mit lehet csinálni és mit nem. Pontosan ez történt... HÁÁÁÁÁÁÁT... az osztályt 10 perc alatt úgy szétpakolták, hogy én még olyat nem láttam :DDDD Az összes szekrény kihúzva, a fiókok kipakolva... amit csak el tudsz képzelni. Na ekkor mondtam, hogy akkor most mindenki befejezi amit csinál, rám figyel: A tanárnő nyugodt játékot kért tőletek... Hát ez minden csak nem az. Nézzetek szét! Úgy néz ki az osztályterem, mintha egy hurrikán ment volna végig rajta... Ezért most mindenki megfogja a kis motyóját, amivel játszott és nagyon gyorsan visszapakolja a helyére.
A gyerekek tátott szájjal néztek, hogy jéé az Ildikó ilyet is tud, és gyorsan el is pakoltak, mintha mi sem történt volna.
Másnap megint egyedül maradtam a gyerekekkel egy picit, de már semmi olyat nem csináltak, amit nem lenne szabad. Sőt, szerintem ez kellett ahhoz, hogy végre elismerjék: rám is ugyanúgy hallgatniuk kell, és én is betartatom a szabályokat, nincs alternatíva. És a kedvencem: az egyik gyerek hurrikánt rajzolt aznap :DDDDD
Sőt még sok-sok rajzot is kaptam az osztályomtól, az incidens utáni napon:
Pénteken Michael-fest volt a suliban, és minden gyereknek párban (egy idősebb és egy kisebb gyerek) különböző feladatokat kellett teljesíteniük. Az én osztályom az 5. osztállyal volt. Az egyik kisfiú mikor meglátta őket, így szólt hozzám:
- Ildikó!
-Igen?
- Láttad milyen nagyok az ötödikesek?
- Igen, tényleg azok.
- Pont, olyan nagyok, mint te!!!!
#kösszgyerekénisszeretlek
Asszem ezzel a gyerekszájjal zárom a mai bejegyzést. Jövőhéten őszi szünetem van, szóval láblógatás ON!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.